8 óra 51 perc
9 óra 36 perc
János bejegyzése kapcsán eszembe jutottak újra azok az érzések amik e szó hallatán előjönnek... mikor a víz illata keveredik a friss csónaklakkéval, a csónakházakban élő és dolgozó emberek, séták, magányos csavargások a parton... ma is ugyanolyan jólesik, mint a megszépítő messzeségben gyerekkoromban egykoron.
Két éve, hogy egy feladat kapcsán visszalátogattam gyerekkorom helyszínére... felért egy időutazással, az emberek, a helyszín az életforma ezen a helyen, szinte semmit nem változott... ezen a helyen így zajlik a Duna egy napja.
