2010. május 18., kedd

DUNA


8 óra 51 perc


9 óra 36 perc

János bejegyzése kapcsán eszembe jutottak újra azok az érzések amik e szó hallatán előjönnek... mikor a víz illata keveredik a friss csónaklakkéval, a csónakházakban élő és dolgozó emberek, séták, magányos csavargások a parton... ma is ugyanolyan jólesik, mint a megszépítő messzeségben gyerekkoromban egykoron.
Két éve, hogy egy feladat kapcsán visszalátogattam gyerekkorom helyszínére... felért egy időutazással, az emberek, a helyszín az életforma ezen a helyen, szinte semmit nem változott... ezen a helyen így zajlik a Duna egy napja.

4 megjegyzés:

  1. Ezek a stégen szunyálások nekem is kellemes emlékek. Régről is, máról is. Jó újra képben megélni.
    Van róla egy gondolatsorom:

    Sornyi kemény deszka,
    látszatra tömör fal,
    pedig csak rácsasztal,
    időfolyó alant,
    ring vele, mint tutaj,
    terítéke halk hang,
    két lélek, elomló haj,
    a folyó hulláma
    a szívnek ritmusa;
    megálló idő:
    testek elnyugodnak,
    a kéz megpihen,
    érint és megtér,
    röpke percre...
    ...haza.

    VálaszTörlés
  2. János, ez nagyon szép... köszönöm ! Minden benne van valóban, talán még több is így megfogalmazva... a mélyről feltörő érzések valóságos kavalkádja !

    VálaszTörlés
  3. Kicsit félve tettem közzé ezeket a lassan két éves soraimat, végül is a Te blogodnak Rólad kell szólnia. De örülök, ha megtaláltalak velük...

    VálaszTörlés
  4. Átjön a hangulat a képekről...
    János sorai is szépek és pont ide illenek.

    VálaszTörlés