Megfordult nálunk is pár cica míg végül a kutya maradt egyedül.Nagyon bírtam őket, mert mind más egyéniség volt, bár szerintem sokkal bonyolultabb velük az élet minden szempontból.Miután én nem zártam lakásba őket, volt amelyik még a kutyafuttatóba is elkísért minket a kertek alatt, s nem tudtam "lebeszélni" róla, hogy oda már ne jöjjön be.Annak idején
nem ástam bele magam az állatfotóba, csak pár családi emlékképem van róluk.
Sydney a légtornász
Ő volt aki állandóan tekergett,
többször hajléktalanok hozták vissza,
aztán egyszer csak nyoma veszett.
Vanek úr
Ő nálunk született egy olyan cicától,
aki vadon élt, csak mi etettük, istápoltuk.
Öten voltak testvérek de sajnos
nem sokkal a kép készülte után,egy éjszaka
megölte őket egy menyét.
Egyetlen kiscicát sikerült megmentenünk,
akit végül biztonságos helyre ajándékba adtunk
s a Szüle nevet kapta.
Kódex, a kutyánk
Alig fél órásan közvetlen születése után.
Neki volt még egy cica társa akit Selyminek
nevezett el a lányom, s az internetről választottuk.
Sosem bántotta, bár mindig kergette és csócsálta.
Végül a rend kedvéért említtessék meg két kedvenc
macskám neve akikkel minden kezdődött,
Jenő és Jenci.Időpontban egymást követték
ezért a fantáziadús elnevezés.Jenőt még gyerekként
csempésztem haza,anyám majdnem szívbajt
kapott mikor meglátta.Jenci úgy került hozzánk
hogy nyüvesen pár naposan papírdobozban letették
a házunk elé a járdára, s a fiammal az óvodából hazafele
jövet találtunk rá.Egyértelmű volt, hogy nem hagyhatjuk
sorsára a kis nyekergőt, bár ettől meg a férjem kapott szívbajt.
No de ugye a gyereknek példát kell mutatni, szerencsére :)
Sosem volt szép, de a világ legkedvesebb macskája lett belőle.
A fotós kutyája, olyan mint a gazdája.Nem rajong érte ha őt fotózzák, s szemléletesen érzékelteti mikor van már elege belőle. 
