Nehéz tudomásul venni, hogy egy kedves lélek többé már nincs köztünk. 1918 - 2009
GYÖNGY
Gyöngy a csillag, úgy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szöllő, fürtösen,
s mint a vízcsepp, hűvösen.
Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfűzik,
a bús földet díszítik.
Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a szíveden.
Göröngy, göröngy,
elporlik,gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.
/ József Attila /
2009. május 12., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szép, meleg hangú megemlékezés...
VálaszTörlésMéltó a vers is, a képhez is, mindenhez.
Viszont tudomásul kell venni. A szerettek távozása csak nekünk nehéz, ők mindig tudják, hogy időben távoznak, mert már az új életben van dolguk. Nekünk meg engedni kell őket...
Elengedni sosem esett nehezemre, most se... egyszerűen csak hiányozni fog, ennyi.
VálaszTörlés