MÁRIABESNYŐ

© SFGY 2010

Sarlós Boldogasszony napjára

"Az ezen a napon szedett fűszernövények és persze a gabonafélék szentnek számítottak, varázserőt tulajdonítottak nekik. E napon csak jelképesen dolgoztak, a szerszámokat megáldatták a pappal, a búzából koszorúnak, szentelménynek, szobadísznek valót szedtek. Az aratást másnap szent ritushoz illő áhitattal kezdték. Tiszta fehér gyolcsruhában, levett kalappal a búza elé térdepeltek és imát mondtak. A munkát föld szent, keleti sarkában kezdték ( napkelet! ), az első két kévét keresztbe rakták. Mindez az "életet" jelentő új kenyérnek szólt és benne tudván tudatlan a sarló, kasza alatt elhulló gabonaistennek, akinek kultusza, Jézus Krisztus testének, a szent ostyának a tiszteletében napjainkig töretlenül tovább él. Régi gyakorlat és hagyomány szerint sarlóval az asszonynép aratott, és nyomukban járva a férfiak kötözték a kévét. Közvetlenül ebből ered, hogy a nép szimbolikus szemléletében a Szűzanya arat; Fiára hagyja, hogy gyűjtsön, és a búzát a konkolytól elválassza. ( Mt 13,26-30 )."

( Részlet: Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium )