Két fotós egymással szemben : balra Farkas Tamás , aki hallgat ... s jobbra Tóth József aki szokása szerint sztorizik, szóval "tárlatvezet". Egy minden igényt kielégítő, élmény-
beszámolót hallhattunk, a korról, a megrendelőkről, az ötletek megszületéséről, s a kivitelezésük nehézségeiről. A reklámplakátok világáról, a műemlék hidak állapotáról, a templomok történeteiről, özv. Radnótiné - Fifi néni egyéniségéről, már nem élő idős mesterekről, új képi poénjairól mesélt lelkesen. Feltett kérdéseinkre választ kaptunk. Örülök, hogy ennek az élménynek a fiam is részese lehetett, s a mai savanyú világban láthatott egy életvidám alkotó férfi embert.
Füles egy intézmény. Ha nem fotózna egy kockányit sem, akkor is hiányozna az Őt ismerők köréből. Vitalitása, humora irigylésre méltó. Köszi Gyöngyi :)
VálaszTörlésJó ez a két kép így szembeállítva. Külön-külön is jók lennének, de így még jobb
VálaszTörlésNagyon tetszik a Tamás bácsi kézmozdulata: mintha egyszerre örülne, egyszerre lenne szégyenlős, hogy vele van foglalkozva éppen. Fülest nem ismerem személyesen, a munkái viszont végigkísérték az életünket. Egyszerűen zseniális, mint a tehenes plakátja is.
VálaszTörlésVajdus, viKING köszi ! :)
VálaszTörlésTimi így igaz, mi szubjektíve szemléljük ezeket az alkotásokat, a gyerekeink már objektíve mert nem élték meg azt a kort.
Azt látom még náluk is célba találnak. :)
Az egyszerűség klasszikussá tesz - szerintem. :D
VálaszTörlés